A HOLOKAUSZT EMLÉKEZETE

ELPUSZTÍTÁSUKRA SZÖVETKEZETT A GYŰLÖLET

EMLÉKÜKET ŐRZI A SZERETET

A HOLOKAUSZT EMLÉKEZETE

Részlet Majdán Béla A balassagyarmati zsidó közösség emlékezete című könyvéből:

"... Az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborús vesztessé válása, az azt követő magyar kommün, majd az ún. Trianoni Békeszerződés Balassagyarmat számára "kettős veszteség"-et okozott. Nógrád megye korábbi székhelye közvetlen vesztesége mindenekelőtt abból fakadt, hogy a város korábbi, hosszú évszázadok óta meglévő geopolitikai szerepét elveszítve, az ország középponti régiójából periférikus határvárossá vált az újonnan létrejött ellenséges szomszédállam, Csehszlovákia közvetlen határán. Mégpedig úgy, hogy egyrészről elveszítette saját területeinek egyötödét, másrészről elveszítette a megyének immáron az Ipoly folyón túleső területeinek, valamint saját gazdasági vonzáskörzetének mintegy felét. Mindez a gazdasági - kereskedelmi - kulturális életre egyaránt dezorganizálólag és részben demoralizálólag is hatott, kedvező táptalajt biztosítva egyúttal az antiszemitizmus szellemének a palackból történő kiszabaduláshoz. Ennek a szellemnek a konkrét megjelenési és működési formája azonban Balassagyarmaton különösen összetett volt...

A megyei politikai, közigazgatási, hivatali élet - és annak részben a környékbeli falvakban élő, földbirtokos származású hivatalnok rétege - mindig mintegy rárakódott Balassagyarmat polgári urbánus életére. Utóbbi sokkal kevésbé volt a politikától és az előítéletektől áthatott. Sőt, nyugodtan elmondható, hogy a város tényleges lakói, polgárai számára a zsidósággal történő együttélést alapvetően az évszázadok óta jellemző természetes tolerancia és békés egymásmellettiség jellemezte.

A gettósítás idejéig - mint annak előtte is - teljesen természetes volt, hogy a balassagyarmati keresztény népesség (iparosok, kereskedők, tisztviselők stb.), ha tartós és szép lábbelit akartak vásárolni, akkor mindenekelőtt Ungár Béla cipőboltját keresték föl. Ha divatosan és igényesen akartak öltözködni, akkor azt Gansel Móritz divatáru üzletében tették meg. Díszes porcelánt és üvegneműt Benedek Pinkásznál, festéket Szántóéknál, papírárut Székely Samunál, kenyeret Heksch pékségnél stb. stb. vásároltak. A chanuccai ill. a karácsonyi hal a város zsidó és nem zsidó népessége számára az Ilovszky Ármin-féle nyírjesi mintagazdaság halastavából került a helyi hívő polgárok asztalára. Balassagyarmaton a II. világháborúig teljesen természetes volt, hogy a főutcai üzletek szombaton zárva tartanak...

A Balassi Gimnáziumba, a polgári, a tanonc és a kereskedelmi iskolába 1944 márciusáig ugyanúgy jártak a zsidó fiatalok, mint évekkel, évtizedekkel korábban.

Még az is természetes volt, hogy az utolsó pillanatig ebben az Ipoly-menti városkában nyugodt körülmények között működhetett - Magyarországon egyik utolsóként - a balassagyarmati jesíva. De egészen a gettósításig ugyancsak folyamatosan működött mikve, a kóser vágoda, és a mazzósz sütöde is..."

1849-ben a város lakosságának 39 %-a vallotta magát izraelitának. Létszámuk aránya később csökkent a város növekedése során. A deportálás több mint kétezer személyt érintett.

1944. június 10-én a halálmenet a Csesztvei úton haladt Nyírjespusztáról, az Ilovszky-féle mintagazdaság dohánypajtáiból a balassagyarmati vasútállomásra, a bevagonírozásra. Az utca lakói riadtan figyelték a redőnyök rácsai mögül, a behúzott függönyök résein a sok-sok elgyötört ismerőst, midőn fegyelmezett alakzatban vonultak, akkor még nem lehetett tudni, hogy életük utolsó utazása felé. A vonulók között voltak a minapi iskolai padtársak, játszótársak; a jól ismert kereskedők, mesteremberek; köztiszteletben álló orvosok és jogászok, gyerekek és felnőttek. A balassagyarmati elhurcoltak közül 136-an élték túl a Holocaustot, a haláltáborokat megjártak közül pedig csak ketten tértek haza.

Az egyik túlélő, Czilczer György így vallott 1945-ben a korabeli gyarmati zsidó közösség helyzetéről: "... a keresztény lakossággal harmonikus egyetértésben éltek, a nyilasoknak itt nem volt komoly párthívük, eltekintve néhány suhanctól, a középosztály távol tartotta magát a nyilas kilengésektől. A köztisztviselők olyanok voltak, mint másutt. Kifejezett antiszemitizmusról nem beszélhetünk, minden hatóság minden kérdésben szívesen állott a zsidóság rendelkezésére."

Már kevés szemtanú él, de a közelmúltban publikált néhány szívszorító eset is felvillant valamit a szörnyűségekből. Majtényi Gyula latintanár tejet próbált bejuttatni a gettóba tanítványainak. A csendőrökkel dulakodásba keveredett, végül átdobta a kerítésen a kannát. Kamarás József leírta, hogy utolsó találkozásukkor (Munk) Magos Dezső csak annyit tudott mondani: Józsikám, Te tudod, mennyit tettem ezért a városért. Az építési nagyvállalkozót az annak ellenére deportálták, hogy korábban kikeresztelkedett, védettséget élvezett, szabadon élhetett.

Balassagyarmaton a II. világháború után - ha kis lépésekkel is -, elkezdődött a zsidó múltra való emlékezés. A Csesztvei utat Mártírok útjának nevezték el. Az 1945-ben felrobbantott zsinagóga maradványait 1950-re elbontották.

1974-ban felépült a zsidó temetőben az emlékmű. Az áldozatok nevének csak kb. negyede került fel több okból a márványtáblákra. Kertész István mintegy húsz éven keresztül gondozta a temetőt. 1992-ben alapítványt tett a balassagyarmati zsidó örökség ápolásának, kutatásának elősegítésére.

1993-ban a balassagyarmati izraelita temetőt elsőként nyilvánították országosan védett műemlékké a magyarországi zsidó emlékhelyek közül.

1994-ben megkezdődött a Hunyadi János utcai Chevra Kadisa (1945-től imaház) felújítása.

A holokauszt 50. évfordulóján nagyszabású Holokauszt Emléknapra került sor a köztársasági elnök személyes képviselőjének részvételével. Emléktáblát helyeztek el a ravatalozó falán. Azóta is évente összegyűlnek az emlékezők.

2000-ben a Hunyadi János utca 24. sz. alatt megalakult az Ipoly-menti Zsidó Gyűjtemény és Kiállítóterem.

     

Majdán Béla A balassagyarmati zsidó közösség emlékezete címmel 2004-ben jelentetett meg könyvet, melyben közreadta kutatásainak egy részét. A Kertész István Alapítvány kuratóriumának tagjaként fáradhatatlanul dolgozik a balassagyarmati zsidóság múltjának, a műemlék zsidó temetőnek kutatásán és bemutatásán, az Ipoly-menti Zsidó Gyűjtemény és Kiállítóterem kialakításán és gyarapításán.

A Nógrád megyei zsidóság történetéről Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjához címmel 2006-ban jelent meg monográfia a Nógrád Megyei Levéltár kiadásában. Ennek adattára itt olvasható, amelyben valamennyi Nógrád megyei település vonatkozó adatai megtalálhatóak.

A  Nógrád Megyei Levéltár digitális levéltárában elérhetőek a Nógrád megyére vonatkozó holocaust dokumentumok.

A holokauszt balassagyarmati története röviden itt olvasható.

A DEGOB archívumában a 3550 számon dr. Czilczer György, a 3551 számon dr. Schenk Erzsébet vallomásainak jegyzőkönyvei olvashatók a korabeli balassagyarmati eseményekről. A 742, 2090, 2514, 3549 számú jegyzőkönyvek is Balassagyarmatról elhurcoltak vallomásait tartalmazzák.

Közreadta: Nagy Angela