A balassagyarmati zsidó közösség múltjáról

A balassagyarmati zsidó közösség az egyik legrégebbi magyarországi diaszpóra. Múltja mintegy hatszáz esztendőre tekint vissza. Lélekszáma a XVIII. század közepétől indult gyors növekedésnek .

Egy évszázad múltán, a XIX. század közepére már a helyi népesség 39,32 %-a vallotta magát izraelita vallásúnak. A balassagyarmati zsidóság a városi közigazgatástól és igazságszolgáltatástól független "autonóm községet" alkotott. Az önálló "zsidó tanács" a rabbinátus vezetése alatt két "ügyész"-ből, két "bíró"-ból és hét "tanácstag"-ból állt. Hatáskörébe tartozott a zsidóság egymás közötti viszályainak, belügyeinek elintézése, valamint olyan - a városi tanács hatáskörébe tartozó - ügyek intézésében való közreműködés, amelyek a helyi zsidó lakosságot érintették. A község kezdetben jobbára csak kereskedők közössége volt, majd az 1868-as emancipációs törvényt követően a helyi diaszpóra tagjait immáron a dualizmuskori nógrádi megyeszékhely, Balassagyarmat társadalmi-, gazdasági-, kulturális életének valamennyi területén meg lehetett találni.

A XVIII. század második felétől híres jesíva működött itt és ebben az időszakban épült meg a közösség első zsinagógája is. Utóbbi azonban a reformkorra már kicsinek bizonyult, ezért a közösség egy új, monumentális zsinagóga építésébe kezdett 1839-ben. Az építéskörüli idők belső viszályai miatt azonban a készülő zsinagóga az 1850-as évek végéig torzón, félig kész állapotban állt. Ez idő tájt került a Hitközség élére Deutsch Áron Dávid főrabbi, aki nem kisebb személyiségnek, mint Chátám Szófernek, a pozsonyi rabbinak volt a legkedvesebb tanítványa.

Deutsch Áron Dávid erős kezű rabbiként rendet teremtett a belső feszültségektől, ellentétektől megfásult közösségben és elérte, hogy az 1868-as emancipációs törvényt követő hónapokban fölépüljön végre a balassagyarmati közösség zsinagógája. Ez a monumentális építészeti remekmű az egyetemes zsidó kultúra egyik legjelentősebb európai ortodox zsidó istentiszteleti helye volt, egészen 1944 december 9-én hajnalig, amikor is egy távozó német hitlerista katonai alakulat fölrobbantotta azt. A mór stílusú épület két szintű női karzattal rendelkezett és mintegy négyezer (!) hívőt volt képes befogadni. Deutsch Áron Dávid az 1868-as szétválást hozó "egyesülési kongresszus" idején az ortodoxia egyik legfőbb magyarországi zászlóvivői közé tartozott. (Ő is tagja volt a Ferenc József császárral és királlyal folytatott tárgyalásokon részt vevő három tagú ortodox delegációnak.) Az 1870-es években őt fia Joszef Izrael, majd 1923-tól annak fia Dávid követte a balassagyarmati rabbinátus élén. Utóbbi - közösségével együtt – mártírhalált halt Auscwitzban. A helyi diaszpóra másik jelentős vezető személyisége volt az "aranykorban" Weisz Salamon, aki öt évtizeden át volt a Hitközség elnöke. (Volt olyan történelmi időszak, amikor ő volt Magyarország egyik legnagyobb zsidó földbirtokosa.)

A nagy zsinagóga mellett a városban további két kisebb imaház is szolgálta a hitéletet, az 1852-ben épült Bet-Hamidras épületében, ill. az 1920-as években épített Ifjúsági Egyesület székházában. Külön épülete volt a Talmud Tóra-, valamint a Zsidó Elemi Népiskolának, a Chevra Kadisának… Balassagyarmaton jelentős mikve, mazzósz sütöde és kóser vágoda is működött. Mindezeken túlmenően tucatnyi jótékonysági zsidó egylet és alapítvány fejtett ki áldásos tevékenységet. A közösségnek a két világháború közötti időkben saját kiadású lapja is volt, "Szombat" néven.

A nagymúltú közösség tagjai közül 1944-ben, a holocaust borzalmai idején mintegy kétezer személyt hurcoltak el munkatáborokba ill. pusztítottak el minden képzeletet fölülmúló kegyetlenséggel. Mindössze 136-an tértek vissza...