Róth József

Róth József (1913-2003)

Mezőgazdász, agronómus, a Balassagyarmati Zsidó Hitközség elnöke. Született 1913. július 21-n Deménden (ma Demandice, Szlovákia), elhunyt Balassagyarmaton, 2003. július 19-én.

Még az Osztrák Magyar Monarchia fennállása idején született Róth Jenő és Pick Margit fiaként Hont vármegye Ipolysági járás Deménd nevű falujában 1913. júl. 21-én. Családja több generáció óta földbérléssel, terménykereskedéssel foglalkozott a környéken, nagyapja Róth Simon (aki az ipolysági zsidó temetőben van eltemetve) Ipolybalogon Huszár Aladár földbirtokát bérelte.  Édesapja Róth Jenő Kistompán (Tupá) született  - levéltári források szerint a szomszédos Felsőszemeréden (Horné Semerovce).  Katonaként részt vett az I. világháborúban. Deménden és Érsekvadkerten gazdálkodott, a Soóky-birtokon, kocsmát és boltot is működtetett, községi képviselő volt. Anyai nagyszülei Balassagyarmaton a Kossuth Lajos utcában laktak. Gyarmaton óvodásként (ami a jelenlegi Kiss Árpád Általános Iskola Bajcsy-Zsilinszky utcai épülete) szemtanúja volt a város 1919 őszi román megszállásának.

                 

A gyarmati zsidó elemi elvégzését követően polgári iskoláit a Balassi Bálint Gimnáziumban végezte, majd Békéscsabán a Magyar Királyi Állami Felső Mezőgazdasági Iskolában, a jelenlegi Harruckern János Közoktatási Intézmény  elődjében érettségizett 1931-ben. Békéscsabán Manheim Ferencnél az ottani congr. (neológ) izraelita elemi népiskola igazgató-tanítójánál lakott. Ezt követően édesapja birtokán kezdett gazdálkodni, meghonosítva a modern mezőgazdasági módszereket, gépesítve a gazdaságot (amerikai traktor, cséplőgép, fejőgép).
Érsekvadkerten az elsők között volt automobilja (Lancia márkájú). Több tucat embernek biztosított munkát, megélhetést.

 

1933-ban a vadkerti zsidó közösség (köztük a Róth család) adakozásából templom épült Réti István  építőmester vezetésével. A templom alapkövének letételéről hírt adott a gyarmati Szombati Értesítő  című újság is (1933. május 5.). A zsinagógából megmaradt részt kibővítették, s ma a két egység alkotja a Közösségi Házat.

Először 1936.október 5-e és 1937.szeptember 20-a között hívták be katonának. A katonaságnál karpaszományos szakaszvezetői rangban és rajparancsnoki beosztásban, mint lövész katonáskodott.  1938-45 között megszakításokkal, először a gyalogságnál, majd a munkaszolgálatban (MUSZ) 53 hónapig szolgált.  1940-ben még mint „jó hazafi” részt vett Észak-Erdély visszacsatolásában, később azonban megbélyegzett, sárga karszalagos zsidó munkaszolgálatos lett.  1942 februárjában Hevesre hívták be munkaszolgálatra, onnan Kijev- Sosztka (ma Shostka, város Észak-Ukrajnában) és Nyezsin (ma  Nizhyn, Észak-Ukrán város az Osztor folyó partján a Kijev-Kurszki vasútvonal mentén Kijevtől 115 km-re) körzetébe került hadműveleti területre. (Kijevből írt levelét mellékelten közöljük).

  

1943 júniusában átmenetileg leszerelt, majd 1944 áprilisában Jolsvára hívták be ismét munkaszolgálatba, így menekült meg a gettósítástól és deportálástól, melynek családja áldozatul esett.  Maga, a Kárpátokban 1944 május 20-án szovjet fogságba esett, Stari Samborba (ma Sambir, Ukrajna) került hadifogolytáborba.  Innen súlyos betegen (flekktífusz) tért haza. Hazatérve minden vagyonából kisemmizve egyedül kezdte újra az életet, családjából végül senki nem tért haza (szülei, nagyszülei, húga, Valika 5 éves kisfiával, Ivánkával Auschwitzban végezték 1944 júniusában, sógorát, a korábban főhadnagyi rangot viselő illéspusztai birtokos Földes Istvánt munkaszolgálatosként a lillafüredi erdőben a csendőrök végezték ki). 

   

Vegyeskereskedést nyitott, gazdálkodással foglalkozott Reich Miksával és Nikolszburger (Nógrádi) Gyulával.
1948-ban nősült, felesége a ságújfalui Goldstein Edit, aki az auschwitzi haláltábor majd a németországi kényszermunka poklát járta meg.  Két leányuk született, Ágnes és Valéria.

 

1949-ben államosították házukat és üzletüket (helyén ma a Bokréta Presszó működik). Ezt követően az érsekvadkerti Erzsébet Malomban dolgozott könyvelőként.
Később a Magyar-Csehszlovák Barátság Mgtsz. megalakulását követően agrár szakemberként 1961-ben a tsz-hez hívták, ahol főagronómusként és főállattenyésztőként működött 1973-ig, nyugdíjba vonulásáig.  Munkatársai „szerény, tisztelettudó, megértő, korrekt, nagyon kedves” embernek ismerték, aki a megbízott feladatát pontosan, a szakma szabályai szerint és eredményesen végezte. Úgy is mondhatnánk: Vadkerten szerették őt. 


Róth József emlékbeszéde 1980. szeptember elsején:

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves Érsekvadkerti Honfitársaim!

Mélyen megrendülve állok ez emlékmű előtt. Megindultam vettem tudomásul, hogy Érsekvadkert lakossága megemlékezni kíván a község elveszett,  a fronton,  az általunk egyáltalán nem kívánt harcokban elesett, a fasiszta gyűlölet során elhurcolt és vissza nem tért polgárairól. Ez az emlékmű gyermekkorom megható emléke. Emlékezik az első világháború elesettjeiről. 

Felemelő érzés most itt megállapítanom, hogy a sokkal nagyobb és súlyosabb veszteségeket okozó második világháború áldozatai is méltó megemlékezésben részesülnek. Nagyon sokunknak vannak kedves, elveszett hozzátartozói. Mire figyelmeztet most e megható ünnepség? Ne feledkezzünk meg soha, - ne csak ma, később se, - a második világháború vérzivataros, embertelen napjairól és áldozatairól. Ha ezt tesszük és gyermekeinket e szomorú emlékek megőrzésére neveljük, méltók leszünk a meghalt kedves hozzátartozóinkhoz, kiknek életüket kellett adniuk egy már elveszett ügyért.

Kedves Érsekvadkerti Honfitársaim!

Köszönöm a községnek e szép - és számomra  szomorú és felemelő -  gesztust magam és hitsorsosaim, hitközségem nevében.

Isten áldása legyen a falun!

Róth József


1964-ben költözött családjával Balassagyarmatra.  1979 -től került az egyre fogyatkozó Balassagyarmati Zsidó Hitközség élére. Nevéhez fűződik a balassagyarmati zsidó temetőben lévő mártíremlékmű felállítása, a Holocaust ("mártír") megemlékezés évenkénti megszervezése.  1992-től a balassagyarmati zsidó hagyományok megőrzésére alakult Kertész István Alapítvány elnöke. 

 

 

 

Szabó Endre cikkei a Nógrád Megyei Hírlapban, aranylakodalma (1998 január) ill. 85. születésnapja (1998 július) alkalmából. 

2003-ban néhány nappal 90. születésnapja előtt halt meg.

Forrás:

(Yechiel)

 Vissza a híres személyiségek oldalra