Michel Gyarmathy

Michel Gyarmathy (1908-1996)

Michel Gyarmathy, szül. Ehrenfeld Miklós, 1908 január 23-án, Balassagyarmaton, elhunyt 1996 október 30-án Párizsban.

Rendező, díszlet- és jelmeztervező.  Apja, Ehrenfeld Saul, sajtüzem tulajdonosa volt Balassagyarmaton. Édesanyja, Brack Mária.  A Balassi Gimnáziumban végzett, majd Budapestre került. Az Iparművészeti Főiskolán folytatott keramikus, majd grafikus, később szcenográfus szakon tanulmányokat.
Az első állomás pályáján a Király Színház volt, ezt követően a Fővárosi Operettszínházban, a Budai Színkörben és a Városi Színházban működött, elsősorban a zenés szórakoztató színházak, műfajok rendezése és szcenográfia feladatai érdekelték. Nevéhez fűződik például Fényes Szabolcs operettjének, a Mayának a látvány- és díszlettervének az elkészítése is. 
Ekkoriban, Honthy Hanna javaslatára változtatja meg nevét ("ezzel a névvel nem fogsz tudni érvényesülni") és szülővárosa után a Gyarmathy E. Miklós nevet veszi fel.

1933-ban Párizsban telepedett le, ahol Párizs egyik legrégibb és legnevezetesebb revűszinháza, a Folies Bergere művészeti igazgatója, rendezője és jelmeztervezője lett.
Nevéhez fűződik a színház aranykora. A legnagyobb név Josephine Baker volt, akit 1936-ban New Yorkból hívott meg Paul Derval igazgató.
 

A revűműsorok mellett fellépett itt Mistinguett, Maurice Chevalier, Charles Trenet, Fernandel.  Jean Gabin utoljára ezen a szinpadon énekelt halála előtt.

Szcenográfiai művészetére a kiváló rajztudás, gazdag színhasználat, ízléses dekorativitás jellemző.


 

1961-től ő rendezte Las Vegasban a Paris-Folies revüelőadásokat is.

Legendásan ragaszkodott magyarságához, szülővárosához, és ennek számos jelét adta, leglátványosabban a színpadon. Hosszú éveken keresztül műsorának végére egy magyar programbetétet illesztett, egy magyar esküvőt, amelynek jelenetei a Mátyás templomban és Balassagyarmaton játszódtak. Egy díszes transzparensen a város neve volt olvasható és az Isten hozott, legvégül pedig az énekesek a Himnuszt énekelték, magyarul.
1970-ben Párizsban saját verseskötetet ad ki, Mosolyok és könnyek címmel, amelyben feleleveníti gyermekkori emlékeit.

1984-ben látogat először Balassagyarmatra. Erről így emlékezik:
"Mindennél meghatóbb volt számomra az a pillanat, amikor leszálltam Balassagyarmaton a vonatról, s megláttam a város nevének föliratát. Ötvenegy év óta nem jártam ott. Féltem, hogy sírva fakadok. Buta voltam, hogy ilyen sokáig húzódoztam a viszontlátástól. Az utcán rengeteg nép várt, nyíltak az ablakok, onnan üdvözöltek. Ezt a napot sosem felejtem el."
A városban ünnepélyesen fogadják, elmegy volt gimnáziumába is, azonban hivatalos elismerést a várostól nem kap.
Az akkori emlékidézők szerint a kitüntetése azon bukott meg, hogy az általa gyakorolt művészet túl könnyűnek találtatott (hogy ne idézzük eredetiben az akkori vulgáris kifejezést).
Bár szülővárosában nem kapott, de állami kitüntetést kultúraközvetítéséért átvehetett.

 

1996-ban Párizsban halt meg. Végakarata szerint, édesapja Ehrenfeld Saul mellé helyezték végső nyugalomra, 1996 november 14-én.

2008 október 14-én a Balassagyarmati Honismereti Kör szervezésében emlékeztünk meg születése 100. évfordulójáról.

Források:

Tegyen egy virtuális sétát a Folies Bergere-ben !!! 
 

(Yechiel)

 Vissza a híres személyiségek oldalra

© 2010-12. Kertész István Alapítvány