Mártírmegemlékezés 2010

 2010. június 20.

   

       

Fotó: Dékány Gábor 


 A Holokauszt emlékezete

2010. június 20.

Részlet Nagy Angela írásából,  amely a Balassagyarmatért Baráti Kör Honlapján is olvasható

 

Az 1944-ben elhurcolt, haláltáborokba küldött balassagyarmati és környékbeli zsidó lakosokra emlékezett a város. A műemlék zsidó temetőben a megemlékezők sorában megjelent Zoltai Gusztáv a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezető igazgatója. A Munkaszolgálatosok Országos Egyesületét Sessler György elnök, a Mazsihisz elnökségi tagja képviselte. A város vezetése részéről Csach Gábor alpolgármester és dr. Csekey László képviselő-testületi tag, bizottsági elnök is megjelent. Eljöttek emlékezni a váci hitközség-, a Hit Gyülekezete-, az érsekvadkertiek képviselői.

Bauer József a Balassagyarmati Zsidó Hitközség vezetője köszöntötte a megjelenteket, a jószándékú embereket, akik fontosnak tartják a gyilkoló gépezet áldozataira való megemlékezést évről-évre.

Darvas István rabbi emlékbeszédében kifejtette, hogy az elpusztított emberek nem lehettek mártírok, mert nem volt választásuk, a gyűlölet szülte hatalmi téboly áldozatai lettek. A mártíromsághoz szabad akarat és a sors önként vállalása szükséges. Figyelmeztetett az örök igazságra: ami számodra gyűlöletes, azt felebarátodnak ne tedd. Köszönetet mondott a túlélőknek, hogy a pokolban is emberek tudtak maradni. A szertartáson közreműködött Zucker Immánuel kántor.

A kadis gyászima elmondásával zárult a megemelékezés, majd a 2009-ben elhunyt Szirtes Tibor hitközségi tag sírkőavatása következett.

      
ZOLTAI GUSZTÁV, SESSLER GYÖRGY, BAUER JÓZSEF,


DARVAS ISTVÁN, ZUCKER IMMÁNUEL

Részletek Bauer József beszédéből:

"...Tisztelt Megemlékezők!

Az idén Budapesten soha nem látott tömegdemonstráción, több tízezren vettek részt az Élet Menete szervezésében, a fasizmus zsidó áldozatairól való megemlékezésen. Ugyancsak nagyon sok fiatal vett részt legnagyobb nemzeti temetőnkben, Auschwitz - Birkenauban a hagyományos megemlékezésen, emlékezve és emlékeztetve a 6 millió zsidó vallású és származású ember, köztük 600 ezer magyar és közel 3 ezer balassagyarmati és környéki hittestvér honfitársunk kegyetlen elpusztítására.

Örökké emlékezni és emlékeztetni kell nekünk is! El kell mondani gyerekeinknek, unokáinknak, hogy a XX. század derekán, 1944-ben mi történt a zsidósággal, el kell mondani, hogy az évszázados gyűlölködés hova vezetett. Mondjuk el, hogy miért nincsenek nagyszüleink, rokonaink, hogy mivé aljasul az ember, ha ordas eszmékkel mételyezik meg tudatát.

66 éve Balassagyarmaton is mint mindenütt az országban, gettóba zárták, majd haláltáborokba deportálták szeretteinket. Először a zsidótörvények, jogfosztás, majd kirekesztés, kiszakítás a nemzet testéből, a sárga csillag viselése, gettósítás, teljes vagyonelkobzás következett.

Brutális elkülönítés attól a nemzettől, amelybe született, amelynek nyelvét beszélte, amelyben barátságok, szerelmek szövődtek, amelyet sajátjának érzett, amelyet szorgalmas munkájával gyarapított generációkon keresztül, amelyért vérét és verejtékét áldozta az 1848/49-es szabadságharcban és az első világháború alatt. A zsidóság évszázadokon át gyarapította az ország gazdaságát, sok híres tudóst, művészt, sportolót adott a hazának. Jó hazafiak, jó magyarok akartak lenni, ennek ellenére nem volt kegyelem.

A gettósítás után a nyírjesi pajtákba és Illéspusztára telepítették ki Balassagyarmat és a környék zsidóságát. Szörnyű körülmények közé kerültek! Elkezdődtek a kakastollas pribékek kegyetlenkedései. Rendszeresek voltak a kínvallatások a még be nem szolgáltatott vagyontárgyak hollétéről. Volt, akiket agyonvertek, sok férfit és nőt megkínoztak a derék miskolci csendőrök. Nem sokkal később indult a halálmenet Nyírjesből a vasútállomásra, ahol marhavagonokba zsúfolták és így vitték embertelen körülmények között Mengeléhez és hóhértársaihoz szeretteinket. A halálgyárban a legtöbbjük sorsa már a megérkezés napján, június 13-án megpecsételődött. Gázkamra, krematórium, eleven tűzhalál várt öregekre, betegekre, terhes anyákra, csecsemőkre, anyjuk kezébe kétségbeesetten kapaszkodó ártatlan kis gyerekekre. A kevés, munkára kiválasztott, szintén halálra szánt, munkaképes emberre további szenvedés, megaláztatás, munkatábor várt.

Az előzetesen munkaszolgálatra bevonultatott, életerős férfiak közül sem sokan élték meg a felszabadulást. Akik túlélték a magyar csendőrök által végrehajtott szándékos emberirtást, az aknamezőket, amelyre ráhajtották őket, az ellenség támadásait, az éhezést, a kemény orosz telet, a betegségeket, kínzóikkal együtt estek fogságba és sokan ezután haltak meg. Akik kevesen emberroncsként visszajöttek, keresve a soha vissza nem térő hozzátartozóikat, nehezen tudták feldolgozni a velük történteket. Legtöbbjüknek új életet kellett kezdeni, hiszen az eddigi életük munkáját derék honfitársaik szétrombolták. Ezeket az emberi és anyagi veszteségeket még a következő generációk is megsínylették.

Ez a nagy tragédia ugyanolyan gyásznapja marad a zsidóságnak, mint az I. és a II. szentély lerombolása.

Mindez nemrég történt meg a XX. század civilizáltnak mondott Európájában.

Ezért kell emlékezni, emlékeztetni a személyes gyászon túl is, a felnövekvő generációt másképp nevelni, hogy ilyen borzalom többé ne ismétlődhessen meg! Ezért kell nekünk, leszármazottaknak őrizni drága mártírjaink emlékét, ezért kell évről-évre megemlékezni a történtekről!

Ezért dolgoztunk és dolgozunk. Az Ipoly-menti Zsidó Gyűjtemény és Kiállítóterem tíz éve jött létre, amelyet a közeljövőben szeretnénk tovább bővíteni. A műemlék temetőnk közel 3400 sírkövének fotózása, a feliratok fordítása, a parcellák beosztása, kataszter készítése a végéhez közeledik...

... A közeli napokban elkészül Balassagyarmat zsidóságának honlapja, melyből megismerhető lesz a zsidóság múltja, hagyatéka, jelenlegi tevékenységünk. Könnyebb lesz a kapcsolat tartása hazai és a világ minden tájára elszármazott hittestvérünkkel..."

A MEGEMLÉKEZÉS A KADIS GYÁSZIMÁVAL ZÁRULT

 

Vissza a rendezvények oldalra

vetkező év →

← Előző év


 

© 2010-12. Kertész István Alapítvány