Markó Iván és a Magyar Fesztivál Balett Balassagyarmaton

2006. november 18.

A Markó Iván vezette Magyar Fesztivál Balett fellépése Balassagyarmaton

 Jótékonysági est a Baranyi "Rekett" Dezső Alapítvány támogatására

 

Az alábbiakban Nagy László írását közöljük, melyet a szerző szíves engedélyével vettünk át a  Balassagyarmatért Baráti Kör honlapjáról, melyért ezúton is köszönetet mondunk.

 

Egy kisváros kulturális gyökereit keresi

 Nem kevesebbre vállalkozott egy szűk lokálpatrióta kör és támogatóik Balassagyarmaton 2006. novemberében, mint a művészet, a zene, a tánc révén, egy délutánra, estére megidézni, feleleveníteni a város kulturális gyökereit.

Azokat a kulturális gyökereket, amelyek részben elfeledve, részben elrejtve még megvannak, és előhozhatók, visszavarázsolhatók, ha alaposabban kutakodunk utánuk.

A magyarok, szerbek, muzsikás cigányok, zsidók, görögök együtt alkottak különböző, de mégis egységes kultúrát, arculatot, és a hagyomány, a múlt, de egyben a jövő megidézése mentén szerveződött ez a különlegesnek, rendhagyónak tekinthető program.

A koradélután első eseménye a Rákóczi fejedelem útján, a volt Palóc étterem falán lévő Baranyi Rekett Dezső emléktábla megkoszorúzása volt, ahol Majdán Béla várostörténész, a helyi cigányzenei hagyományok felkarolója mondott beszédet, a koszorúkat a leszármazottak, a helyi és megyei Roma Kisebbségi Önkormányzat képviselői helyezték el.

Baranyi Rekett Dezső 1960-ban hunyt el, több évtizeden át meghatározója volt a város cigányzenei életének. A város szállodájában játszott zenekarával és neve - pedig akkor még erősebb összehasonlítási alap volt - fogalom volt a megye határain túl is.

Réti Zoltán - aki jó barátjának tekintette a zenészt - a kamara kiállítás megnyitó beszédében szintén idézte Baranyi emlékét. Egy 1951-es rádiós felvételkor Manga János és Lajtha László úgy vélekedtek róla, hogy bár sok cigányzenész van az országban, de az igazi verbunkos cigányzenét hűen csak egyedül ő tudja megszólaltatni.

A zenész emlékére létrehozott Baranyi Rekett Dezső Alapítvány célja a helyi fiatal cigányzenészek támogatása.

A szabadtéri koszorúzás után már a volt Vármegyeháza nagytermének előterében gyülekeztek az érdeklődök, akiket Baranyi Gábor, a Balassagyarmati Cigányzenekar prímása és együttese fogadott, majd Réti Zoltán festőművész nyitotta meg a balassagyarmati születésű Nagy Angela, Baráti Körünk tagjának kiállítását.

A művész kiállításának anyaga a múltat és a jövőt kapcsolta össze. A múltat, mert képeinek ihletője éppen 2006-os erdélyi kirándulásunk egyik állomása, a prázsmári szász erődtemplom volt, ahol megigéződve a hely szellemétől, de leginkább szakrális és védelmi célokat ötvöző építészeti zsenialitáson, Angela számtalan felvételt készített.

Markánsan fémjelezte a jövőt is a kiállítás, mert az alkalmazott technika új és még kijáratlan út, a digitális fotótechnika pixel grafikus feldolgozása révén megvalósuló színvarázslás.

Amint Réti Zoltán megnyitójában elmondta, ez a színkialakítás nem a tubusból kinyerhető hagyományos színeket adja vissza, hanem kísérletezést tesz lehetővé. Angela a színdinamika egyik avatott hazai ismerője, festményei, számítógépen szerkesztett művei már több hazai és külföldi kiállításon részt vettek.

Azt azért a kiállítást támogató Baráti Körünk sem vitathatta el, hogy az est igazi fénypontja természetesen a Markó Iván által vezetett Magyar Fesztivál Balett fellépése volt, amely hosszú idő után a városban az első igazán nemzetközi szintű és hírnevű produkció. Réti Zoltán is erre hivatkozott, mikor megemlítette, bizony nem emlékszik rá, hogy valaha lett volna ilyen nívós fellépés és reménykedett abban is, hogy a valaha szebb napokat megélt Vármegyeháza visszanyeri régi fényét.

A díszterem megnagyobbított színpadán Majdán Béla, a program szervezője és ihletője köszöntötte a termet megtöltő nézősereget.

-     Balassagyarmat múltja azt mutatja, hogy itt hosszú évszázadokon keresztül jól megfértek egymással a különböző vallású és meggyőződésű emberek, a keresztény, zsidó, de a roma kultúrának is éppúgy megvan itt a hagyománya. Azt, hogy lehet magas kultúrát a városba hozni mutatja az a rendkívül nagy érdeklődés, ami megnyilvánult a mai előadás iránt, kétszer is meg lehetett volna tölteni a nagytermet érdeklődővel.

Rövid idő alatt sikerült a társulat fogadására képes feltételeket teremteni, de ehhez kellett az Önkormányzat és a helyi vállalkozók erőteljes támogatása is. Majdán Béla név nélkül kiemelt egy helyi támogatót, ez kisváros mondta, úgyis tudhatja mindenki, kire gondolok.

Markó Iván meghatottan köszönte meg a lelkes fogadtatást, - visszajöttem, haza jöttem, újra Balassagyarmatra - mondta.

Markó a főtértől, a mai Civitas Fortissima szobortól nem messze, egy ma már lebontott házban született. Innen indult a világhírnév felé, és ma, közel 60. születésnapjához ide tért vissza, hogy a városban, élőben is bemutathassa, mire jutott. Az este folyamán csángó népdalt énekelt neki Csiki Gáborné, megtudhatta, hogy Jagyutt Péter, a város híres cukrásza órákkal utána született és láthatóan örömtelien fogadta, hogy a nézők soraiban ült Zmeskál Kató néni, az immár 91 éves védőnő, aki annak idején születésekor segédkezett.

A Magyar Fesztivál Balett az Angyalok üzenete című, Johann Sebastian Bach csodálatos zenéjére komponált balettel kezdte műsorát (a mellékelt felvételt Szugyiczki Zsolt készítette).

A zene és a tánc öröme, az ember örök vágya a gravitáció leküzdésére, vagyis a repülés szellemi, érzelmi, testi élményének megismerése inspirálta a koreográfust, Markó Ivánt.

Az elgondolkodtató, és egyben magával ragadó, sodró lendületű tánc és zene csodálatos egysége, az érzelmi erő, szellemi és dinamikai egység valóban katartikus élményt jelentett.

Az Angyalok üzenete egy valós üzenet, a mi szorongató és feszült jelenünkben fényt és hitet ad, utat mutat egymáshoz, és segít felismerni egymásrautaltságunkat.

Az Angyalok üzenete a kereszténység misztériumáról szólt, a műsor második, az óriáskivetítőn megjelenő József és testvérei mű alapvetően természetesen bibliai, de egyben irodalmi ihletésű is.

Bibliai, hiszen Jákob és legkedvesebb fia, József története örök érvényű, de a művészetek évszázadokon át kedvelt témája is volt.

Markó, a gyerekkori olvasmányélményének évtizedek óta dédelgetett művészi álmát valósította meg, amikor Thomas Mann regényének, a József és testvérei témájának balettváltozatát megalkotta.

József tisztasága, tehetsége és bölcsessége korábbi korokban is, de ma még inkább szembeállítható az irigy, kapzsi és önző testvérek alakjával. Markó táncjátéka a múltba visz, hogy a buja, csábító Potifárné, a kegyetlenségig elszánt testvérek, a hatalmat megtartó, de alatta egyre jobban roskadozó fáraó és az angyallal is harcba szálló Jákob alakján át tükröt mutasson a mának. A mának, amelyben ezek a hősök éppúgy megtalálhatók, csak másképp léteznek.

Szól a mű az esendőségről, a pénz láttán megrészegedő testvérekről, mammonnak ellenállók kínos magára hagyottságáról, a féltékenységről, hiúságról, de talán leginkább a művészetbe vetett hitről, ami láthatóan a legjobban foglalkoztatja Markót.

Csodálatos tehetségű táncosakat ismerhettünk meg az élő és a vetített előadásban is, közülük is kiemelkedett Nyári Gábor, aki József szerepét táncolta. Szinte megszólalásig hasonlít a fiatal Markóra, amikor a balettmester útjára indítja az ifjú Józsefet, sokunkban megfogalmazódott, nem képi manipuláció részesei vagyunk-e.

De nem.

A művészetét átadó, az ifjú generáció útját egyengető mester inspiráló és féltve őrző pillanatai a történeti múlt megjelenítésének, de már inkább a jövőnek szólnak.

József és testvérei emlékezetes művéhez méltó keretet adott a bosnyák származású zeneszerző Goran Bregovic, hol dinamikus, hol elvarázsoló zenéje is.

Markó Iván egy korábbi interjújában így beszélt:

-     Azok, akiknek meg akartam felelni, mindenekelőtt az édesanyám, már nem élnek. Maradt a közönség és a jó Isten.

Igen, a két legnagyobb ítész. Egy művész élete ezért nehéz. Egyszerre kell megfelelni, talán ez jelenti a legnagyobb kihívást és örök gyötrődést.

-     A szakmától itt, Magyarországon - a Balettintézettől kezdve az Operaházon át egészen a győri időszakig - semmi jót nem kaptam. Egy-két emberrel, egy-két jelentős művésszel voltam és vagyok jó kapcsolatban. Számomra nincs szakma. Csak művészek vannak. Nem tudom mi az a szó, hogy szakma. Csak azt tudom, mi az, hogy ember. Egyébként is micsoda képtelenség egy hivatásról azt mondani, hogy szakma ?!

Kegyetlen és őszinte szavak.

Reménykedjünk benne, talán a művész rossz időszakában születettek, hogy a szombat esti siker - a közönség állva tapsolta a színpadra kilépő Markót - valamit is javított e negatív visszatekintésén, nem tudhatjuk. Ha javított is, az csak árnyalatnyi lehetett.

A Fesztivál Balett előadásának befejezése után Markó ígéretet is tett, ha hívják, újból eljön és elhozza Ravel Bolero művére alkotott balettjét.

A műsor elején, a közönségtől kért balett produkciót végül valóban számon kérte rajtunk, de csak ő láthatta a színpadon, hogy 700 kéz hogyan mozdul, hogyan próbálja a hol lágy, hol suta kézmozdulatok révén a szeretet íveit, jeleit megformálni.

Igen, értettük vagy talán érteni véltük az est globális mondanivalóját.

Igen, egymásra vagyunk utalva valamennyien, különbözőek, de a különbözőségben is egyformák vagyunk, össze kell fognunk, de mégis szétágazunk, szeretni akarunk, de egyre kevésbé tudunk, akarunk, felelősek vagyunk magunkért, társainkért és mindenért, a Földért, a folyóért és erdőért. Hiúk vagyunk és sikerre vágyunk, van aki a mindenséget, van aki apró örömöket űzi, de ha elérte, már nem is érzi a megkívánt ízét.

Pedig valóban a szeretet és a hit az, ami összeköt. Hogy a zene és művészet varázslata mennyiünket ért el és meddig tart fogva, nem tudom. Egy estére, bizonyára sokunkat.

Jó lett volna másokat is részesíteni az est üzenetéből, kik a szavak, tettek és felelősség kérdésének összhangzattanát ma másképp és más partitúrából akarják láttatni és hallattatni.

 2006. november 18.

Nagy László


További képek a rendezvényről: 

          

 Fotó: Kiss Nelly

Vissza a rendezvények oldalra

© 2010-12. Kertész István Alapítvány