Presser Gábor koncert Balassagyarmaton

Legendás dalok, szívszorító csendek

(Megjelent a Nógrád megyei Hírlapban, 2008. július első hetében.)

Szívszorító csendek, együtténeklések, spontán kitörő vastapsok, s a szeretetnek valamilyen megfoghatatlan kisugárzása.

Aztán az a torokszorító érzés, már-már sírni akarás, lúdbőrzés, az a katartikus megtisztulás, felolvadás a zenében - melyet csakis akkor érezhet az ember, ha valódi tehetséggel, igazi MŰVÉSSZEL szembesül -, ez jellemezte Presser Gábor fellépését a balassagyarmati volt vármegyeháza dísztermében, ahol egy tűt sem lehetett volna leejteni. Mert lehetett hétfő este, beszélhetünk általános érdektelenségről, az ő koncertjére özönlött a közönség.

S mikor a hátsó sorokból egy öblös férfihang bekiáltotta: Boldog születésnapot, Pici! - akkor már tudni lehetett: Presser Gábor nem csak egy generáció életérzését fejezi ki dalaival, még csak nem is generációkat köt össze - ő, a maga szerény mosolyával, mackós termetével, jellegzetes szemüvegével, kissé esetlen bájával, a belőle szinte ömlő zenével - egy nemzet Picije - együvé tartozásunk megtestesítője.

 Majdán Béla várostörténész - aki a Kertész István Alapítványt a zsidó temető és imaház ápolására hívta életre - ki tudja immár hányadik nagyszerű estjén invitálta a zongora mellé Pressert. S innentől elkezdődött a csoda, az elvarázsolódás. Az utóbbi időkben írt dalaival indított a szerző, s mélységesen egyet érthettünk soraival: Bolond világ, amit élünk, majd elhangzottak a Popfesztivál könnyre fakasztóan szép énekei: a Vinnélek, vinnélek, a Madarak jönnek, a Ringasd el magad, s bizony itt már vele énekelt a közönség, akárcsak az LGT-számoknál: Mindenki másképp csinálja, de az omegás idők Gyöngyhajú lány-a, a Tízezer lépés, a Kék Asszony vagy a Padlás zenéje is lázba hozott mindenkit.

Presser Gábor kommentálta is saját dalait: megtudtuk, hogy mindössze 23 éves volt, amikor a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról dalait megírta a Vígszínház számára, s Déry Tibornak csak annyit mondott: Mester, ha innen elmész, viszed magaddal! Arról is értesültünk, hogy Kóbor János már fehér farmeringet viselt, amikor ő még kéket sem látott, s a Gyöngyhajú lány dallamának hallatán Kóbor csak annyit mondott: Valami más?! Így született meg a Tízezer lépés. Majdán Béla szívből és setesután köszöntötte a hatvanéves zenészt, kinek Csábi István és Kamarás Sándor eljátszotta a Naplementét, e minden háború ellen tiltakozó dalt, s ráadásként még a Madarak jönnek című nótát is átnyújtották a művésznek, akit Sinágel József egy verssel is köszöntött.

Balassagyarmat megérdemli, hogy ilyen nagyságok látogassanak el a városba - fogalmazott Majdán Béla, az utóbbi idők egyik leginkább felemelő estjének végén, mely egybekötődött Medvácz Lajos polgármester régi balassagyarmati fiatalokat megörökítő fotóinak tárlatával is.
(a kiállítást Pénzes Géza tanár nyitotta meg a volt Vármegyeháza előterében. A kiállítás a rendezvény hetében volt látogatható. –

(ezúton köszönjük Medvácz Lajos és Pénzes Géza hozzájárulását a felvételek közléséhez)

Forrás: http://www.nport.hu/ ( a Nógrád Megyei Hírlap cikke)

(A koncert 2008 június 2-án került megrendezésre a volt vármegyeházán.)

Vissza a rendezvények oldalra