Klezmer est

Művészetek és művészetpártolók őszi randevúja - A Budapest Klezmer Band Balassagyarmaton

 

 

Szabó Andrea cikke a Nógrád Megyei Hírlapban:  2008. 11. 11-én megrendezett Klezmer estről készült beszámoló (Nógrád Megyei Hírlap 2008. november) - klikk az eredeti cikkért


Boldogság, fájdalom: a túlélés zenéje

(Megjelent a Nógrád megyei Hírlap 2008. november 22-ei számában)

A napokban, egy szürke őszi hétköznapon ismét bebizonyosodott: az embereket igenis ki lehet mozdítani általános közönyükből, ha vonzó, szívet-lelket melengető programot, élményt kínálnak számukra. Majdán Béla várostörténész a balassagyarmati zsidó örökséget ápoló Kertész István Alapítvány népszerűsítésére összehívott - immár sokadik - jótékonysági estje újfent tömegeket vonzott a volt vármegyeháza dísztermébe. Markó Iván balett-, Sas József kabaré társulata, Bródy János, Presser Gábor önálló estje után ezúttal a Budapest Klezmer Band lépett a patinás reformkori épület színpadára.

 A föllépés előtt az Ipoly-menti Zsidó Kiállítóterembe (a hajdani "gyülekezés házá"-ba) sorra érkeztek az egykoron messzeföldön híres balassagyarmati zsidó közösség Budapesten élő leszármazottai: Nádel János, Kárpáti György, Kovács Endréné Salamon Éva, Szirmai Ernő, Ács Ottóné Szegedin Ella és mások. Történelmi volt ez az újbóli találkozás, mert utoljára 1980-ban gyűlt össze legalább tíz férfi ebben a szent teremben, - ahol mai napig a frigyszekrény a hajdani nagymultú közösség eredeti tóratekercsét őrzi, rejti magában -. Az utolsó helyi hírmondók egyike, Bauer József hitközségi elnök szólt a város és a Mazsihisz által is segített Kertész István Alapítvány 1992 óta töretlenül folytatott tevékenységéről. "A balassagyarmati műemlék zsidó temető 3400 sírkövének digitális dokumentálása után szeretnénk a környékbeli zsidó temetők sírköveit is lefotózni. A következő esztendő kiemelt fő feladata azonban az lesz, hogy egy más funkció alól fölszabadult épületrész fölújításával és berendezésével tovább kívánjuk bővíteni a helyi diaszpóra történetét fölelevenítő állandó muzeális kiállításunkat. Az Ipoly-menti Zsidó Kiállítóterem 2000 óta megtekinthető látnivalóit a nógrádi zsidóság XX. századi életét és vészkorszakát fölelevenítő fotó és dokumentációs kiállítással, a Balassagyarmathoz kötődő híres zsidó személyiségek (pl. Rózsavölgyi Márk, Kondor Ernő, Michel Gyarmathy, Markó Iván) művészeti munkásságát fölvillantó tárlattal kívánjuk bővíteni, gazdagítani. Előbbihez kérte a hitközség elnöke, hogy az elszármazott családoknál meglevő egyes fotókat, dokumentumokat ill. azok fotómásolatait bocsássák az Alapítvány rendelkezésére. A jelenlévők örömmel fogadták a tájékoztatást, melyet követően kinyilvánították akaratukat a Kertész István Alapítvány tevékenységét támogatók Baráti Körének létrehozására.

 A volt megyeháza előcsarnokában a Baranyi Gábor prímás vezette gypsy klezmer zene fájdalmas szépségében, valamint Fogarasi Béla gitárművész és tanítványa, Pap Bence gitárjátékában gyönyörködhettek a vendégek. Csach Gábor művészettörténész a 25 éve elhunyt Jánossy Ferenc, a legendás Firinc tárlatát nyitotta meg. A méltató a kelet vad életszeretetét és a nyugat rációját egyesítő művész értelmiségi családjáról szólt elsőként, mely az építész Györgyöt, a költő és műfordító Istvánt s a nagybányai művésztelepen nevelkedő Ferencet adta az országnak. Beszélt a Képzőművészeti Főiskola utáni első reformmozga-lomról, az Európai Iskoláról, melyhez Jánossy csatlakozott, valamint az 1957-63-as bázeli esztendőkről. Szólt a Balassagyarmaton eltöltött 25 évről, amikor is dr. Samu István pszichiáter karolta fel a sokszor csodabogárnak tartott festőt. - A szabadság és Európa szellemét hozta el Firinc a városba, ahol jópáran felismerték géniuszát. Neoavantgarde, kortárs szellemisége Chagall és Csontváry öntörvényűségét vitte tovább, vitalitást, életszeretetet, dionüszoszi vadságot, s a karneválok kozmikussá növesztett szimbolikáját sugározzák művei - fejtette ki a művészettörténész. A rendezvény fénypontjaként a klezmert, a zsidó népi hangszeres zenét hallhatta a szépszámú közönség, mely nem csak a népek közötti kapcsolat varázslatos tükrét adta vissza, hanem az élet teljességét, a boldogságot, a fájdalmat, az örömöt, a keserűséget, a túlélés, a megmaradás ősi ösztönét, a sírást, a nevetést egyaránt ontotta, sugározta magából. Nem véletlen, hogy a kiváló muzsikusokat szűnni nem akaró vastapssal kísérték a lelkes jelenlévők. - E felemelő estének egyetlen hiányérzete lehet. Az a mintegy 2000 elhurcolt balassagyarmati, akit most egy pillanatra gondoljunk ide magunk közé - emlékeztetett zárásként a tragikus fájdalomra a maradandó élményt nyújtó est szervezője, Majdán Béla.

Szabó Andrea

 

    

  

 

Fotó: Kiss Nelly és Dékány Gábor


Nagy László cikkét a Balassagyarmatért Baráti Kör Honlapjáról vettük át:

 Ismét rangos és több művészeti ágat összefogó estet szervezett Majdán Béla, a Kertész István Alapítvány vezetője, amelyre a volt Vármegyeházán került sor 2008. november 11-én.  Amióta Béla barátunkat sikerült a Pro Urbe díjra elfogadtatni, szinte megtáltosodott, egymás után hív neves művészeket balassagyarmati vendégszereplésre és rendez telt házas esteket. Az elmúlt egy-két évben fellépett a városban Bródy János, Presser Gábor, kétszer Markó Iván társulata, Sas József.

A táltosodással kapcsolatos feltételezéseket - már csak eszmei eltérések miatt is - cáfolja, az Alapítvány csökkenő támogatására hivatkozik. Nyilván ez utóbbi áll közelebb a valósághoz, lám a nehéz körülmények, van ahol pozitív kulturális visszahatásokat is produkálhatnak.

 A november 11-i este négy programeleme különböző művészeti stílusokat kedvelőknek is élvezetet nyújthatott.

 A vendégeket Baranyi Gábor Gipsy Klezmer zenekara fogadta a megyeháza emeletén, majd Fogarasi Béla gitárművész és tanítványa, Pap Bence következtek lágy gitárdallamokkal.

A vármegyeházi esteket rendszeresen kiállítás kíséri, ez alkalommal Jánossy Ferenc, a húsz éven át a városban élt festőművész alkalmi kiállítását tekinthettük meg, amelyet Csach Gábor alpolgármester nyitott meg.

Felidézte Jánossy pályáját, amely magán viselte a háború utáni nemzedék sok tagja vargabetűs életútjának jellegzetességeit.

                                                                          

Pénzes Géza portréja Jánossy Ferencről (Illusztráció Bacsúr Sándor: Képzőművészet Balassagyarmaton c. könyvből)

Tanárai (Szőnyi, Kmetty, Barcsay, Fónyi) nagy reményeket fűztek karrierjéhez. 1948-ig a szürrealista nonfiguratív festményei, alumíniumkarc sorozata, szimbolista olajképei még úgy-ahogy belefértek a rendszer keretébe, majd a szocreál uralma idején a merésznek számító posztimpresszionista képei már a képzőművészeti élet partvonalára tették. Az 1956-os forradalom alatti tisztségei miatt ill. a szellemi és művészeti béklyóktól való szabadulás reményében elhagyja az országot. Svájcba kerül, ahol művészete megújul, számos önálló tárlatot rendez. Nem sokáig bírja, a hatvanas években hazatér, 1983-ban bekövetkezett haláláig Balassagyarmaton él.   A hatvanas-hetvenes években öntörvényű, szabad szelleme, humora, műveltsége a fiatal avantgard generáció számos tagját vonzotta magához. Játszott Bódy Gábor és Tarr Béla filmjeiben, de megjelenik alakja Császár István író novelláinak központi hőseként is. Jellegzetes alakja volt a pesti undergroundnak is, művésztársaival együtt járták a nagyvárost, itt kapta Firinc becenevét is.

Csach Gábor felidézte a korabeli Balassagyarmat művészi életét, a festő küzdelmét a meg nem értéssel, öntörvényű éveit is, de azt is, hogy bizony rosszízű sorok is megjelentek róla, éppen városi kiadványban.  Alkoholizmusa miatti kényszergyógykezelésről írtak, holott inkább a túl egyenes és szókimondó rendszerkritikái miatt gondolták eltávolítandónak őt.

 Jánossy Ferenc huszonöt műve látható a Városi Képtárban, művészete, más, méltatlanul negligált művészekhez hasonlóan, vissza fog kerülni a köztudatba, az őt megillető helyre.

 Az előtéri események zárásaként Majdán Béla szarkasztikusan utalt arra, hogy a mai ünnepi hangulat mögött bizony realitások állnak, a kisvárosi művészek élik mindennapi életüket: holnap Baranyi Gábor ismét favágó lesz, mint ahogy évek óta teszi, Fogarasi Béla a maga megszokott járásával elindul a zeneiskola felé, meg sem várva a Klezmer koncertet, hogy késő estig kedvenc hangszerére, a gitárra oktassa diákjait.

A multi kulturális kapcsolódást az este záró fellépője, a Budapest Klezmer Band erősítette. A zsidó zenei kultúra hazai felvirágoztatásában elévülhetetlen érdemei vannak az 1990-ben alakult együttesnek, amely a tradicionális zsidó zenét gyakran ötvözi a klasszikus zenével, műveikben megjelenik az a dinamizmus, erő, sokszínűség, megújulási készség, amely a zsidó kultúrára mindig is jellemző volt.  Az együttes alapítója és vezetője, a munkácsi származású Jávori Ferenc (Fegya), az együttes tagjai hangszerűk kiváló művelői. A néha visszafogott, melankolikus, de gyakrabban vérpezsdítő klezmer zene méltó fogadtatásra talált a közönség körében, többször vastapssal kísérték a számokat, dicséretben is részesült ezért a közönség a zenészek részéről.

 Ez az est is bebizonyította, hogy a művészeteket - ha egy-egy est erejéig is - de a balassagyarmati művészetpártolók hajlandók és képesek támogatni. A Kertész István Alapítvány, amely a hajdanvolt zsidó élet és kultúra városi emlékeit gyűjti, őrzi, az estek révén újabb - igaz szerény - anyagi lehetőséghez jut. Elismerve Majdán Béla céljait, munkásságát, közreadjuk az Alapítvány számlaszámát (Budapest Bank 10103719-07959933-00000003), ha olvasóink is egyetértenek céljaival, támogathatják az Alapítványt.

 

Vissza a rendezvények oldalra