AMIT NEM AKARSZ MAGADNAK, NE TEDD MÁSNAK!

 

„AMIT NEM AKARSZ MAGADNAK,

NE TEDD MÁSNAK!”

 

2010. (az 5771. évben) november 24-én Verő Tamás budai főrabbi tartott előadást a balassagyarmati római katolikus főplébániatemplomban. A közönség – felekezeti hovatartozástól függetlenül – nagy érdeklődéssel várta az eseményt.

 

A 17. században újratelepített város története sok szállal kapcsolódik a zsidóság történetéhez. Jelentős számú zsidó lakosságra utal például az Óváros egyik utcájának elnevezése is. A mai Bástya utcának Jeruzsálem utca (Jerusalem Gasse) volt a neve 1900-ig. A barokk főplébániatemplom főoltára feletti díszítményében héber felirat olvasható.

 

Majdán Béla várostörténész, a balassagyarmati zsidó örökséget ápoló Kertész István Alapítvány titkára, bevezető előadásában hangsúlyozta e különleges alkalom jelentőségét és utalt Balassa Pál templomépítő kegyúrnak a zsidósággal kapcsolatos tetteire. Az elhangzott előadás itt olvasható.

 

Verő Tamás főrabbi előadásában összefoglalta, miként él a zsidó ember az Ószövetségben előírtak alapján. 

Mindenekelőtt utalt a zsidó férfi öltözetére, különös tekintettel a kipa (fejfedő, sabeszdekli) viselésére, mely mindig véd. A kipa elválasztja az Örökkévaló végtelen hatalmát a kicsiny, mulandó teremtett lélektől, az embertől. Az Örökkévaló figyel mindenkire.

Az Ószövetség a zsidóság testamentuma. Ez a Tóra, Mózes öt könyve, mely a tíz ige szóbeli hagyományait tartalmazza írott formában. Szerkezete sokrétű, bonyolult. Tanítása kiterjed az Istenre, az emberre, a világra, Izraelre. Sok aspektusa van: történelmi, kultúrtörténeti stb. Olyan, mint egy törvénykezési könyv. Az öt könyvet a zsidó ember egy év alatt olvassa el, meghatározott rendben. A Tóra tanait a Talmud magyarázza.

A Talmud által előírt módon és formában készül a Tóra tekercs, mely a templomi felolvasás céljára szolgál. Minden zsinagógában a frigyszekrényben tartják és a hagyományos előírások szerint használják.

A Tóra a héber abc második betűjével, a bét betűvel kezdődik. A Tóra utolsó betűje a lamed.  A kezdő és az utolsó betű összeolvasva azt jelenti: szív. Mindenki tárja ki a szívét az Örökkévaló felé! A héber abc első betűje az alef, az Örökkévalónak van fenntartva.


Az előadó szemléletesen, egy piramissal jelképezte a zsidó embernek az Ószövetség által vezérelt életét. Legfelül az Örökkévaló jelenléte áll. A piramis csúcsán emelkedik a mózesi kőtábla, melyre a tíz ige van felvésve. Alatta Mózes öt könyvének, a Tórának a szintje következik. Az egyre szélesedő piramisban a következő szint, a Misna szintje.  Az írásba foglalt ősi hagyományok leírása hat rendre oszlik és 523 fejezetet tartalmaz. Majd a Talmud 64 könyve sokrétűen magyarázza a Biblia törvényi részét, a hagyományokat, a bölcseletet stb. Legalul, a piramis talpánál a Sulchan Aruch, a terített asztal áll…

Régen az alap a tíz ige volt, mint minden monoteista vallásnál.

 

A zsidóság szent helye Jeruzsálem. Az i.e. 10. században Dávid a zsidóság fővárosává tette. Itt építette fel fia, Salamon az első Szentélyt, ahol el volt helyezve a frigyláda, benne a mózesi kőtábla. A szentélybe csak egy főpap léphetett be. A zsidó hagyomány szerint a külső részen állt az oltár, ahol állatáldozattal fejezték ki hálájukat jeles alkalmakkor a zsidók az Örökkévalónak. Titusz, római császár i.sz. 70-ben leromboltatta Jeruzsálemet, a második Templom is elpusztult. Mára már csak az egykori Szentélyt körülvevő eredeti fal egy kis darabja található meg, a siratófal. A bizánci korban megengedték a zsidóknak, hogy a Templom pusztulásának emléknapján a nyugati fal romjai felett sirathassák népük szétszórattatását. Jelenleg a Templom helyén áll az aranykupolás muszlim Sziklamecset.

 

EGY 17. SZÁZADI HOLLAND FESTŐ ALKOTÁSA, MIDŐN TITUSZ CSÁSZÁR LEROMBOLTATJA JERUZSÁLEMET.

A KÖVETKEZŐ KÉPEN DOMBORMŰ RÉSZLET LÁTHATÓ TITUSZ RÓMAI DIADALÍVÉRŐL. A KATONÁK GYŐZELMI MENETBEN VISZIK A JERUZSÁLEMI TEMPLOM MENÓRÁJÁT.

 

Miután a jeruzsálemi Szentély megszűnt, az ima vette át a fő szerepet az érzelmeknek az Örökkévaló felé történő közvetítésében. Imahelyek alakultak, melyeket bet knesszetnek, zsinagógának neveztek. Az imának szigorú rendje van, amit a zsidó embernek be kell tartani.

 

Verő Tamás főrabbi felvázolta a vallásos zsidó ember életének főbb állomásait, azok jellegzetességeit, a hagyományokat születéstől a halálig. A szokások az idők folyamán változtak, átformálódtak, de a lényeget tekintve mégis változatlanok.

A házasság a régi zsidó felfogás szerint isteni intézmény. A Talmud társadalmi kötelezettségnek írja elő: „Szaporodjatok és sokasodjatok!”. A megszületett gyermeknek az első napon nevet adnak, mely név három részből áll. Az első rész a saját héber név, a második rész azt mutatja, hogy kinek a gyermeke, majd az apa héber neve következik. Névadáskor az apa a Tóra előtt áldást kér az újszülöttre az Örökkévalótól. A kisfiúk hagyományosan átesnek a körülmetélésen (circumcisio). 12-13 éves korban a gyermekeket felnőtté avatják. A 12 éves lányok kedves, játékos szertartáson vesznek részt. A 13 éves fiúknak viszont igazolni kell rátermettségüket, tudásukat. A közösség előtt olvasni kell tudni a Tórát.

A házassági szertartást az eljegyzés teszi teljessé. A lakodalmon való részvétel fontos kötelezettség. Hagyományosan sátor alatt tartották a zsidó esküvőt. A szabad ég alá kivonulásnak is van szimbolikus értéke. A hagyomány szerint annyi utódja lesz a párnak, ahány csillagot számolnak meg az égbolton. Az esküvő előtt az asszony rituális fürdőt vesz, a férfi az Örökkévalótól áldást kér a frigyre. A szertartás végén elvonul az ifjú pár, hogy életükben először, a többiektől külön legyenek. A hagyományos zsidó esküvő fontos elemei: a házassági szerződés, a vőlegény megveszi a menyasszonyt és az elhálás. A házasságnál manapság már nem számít a gazdagság. A vételt az jelképezi, hogy a vőlegény egy egyszerű gyűrűt húz a menyasszony jobb kezének mutatóujjára.

Az ember földi életének utolsó állomása a halál. A temetés után a gyásznak három szakasza van: a gyászhét, a gyászhónap és a gyászév.

A hagyomány szerint minél hamarabb meg kell ejteni a temetést. Ez a szokás onnan ered, midőn a pusztában, a forró sivatagban vonult Mózes népe, egészségügyi problémák jelentkeztek volna, ha nem temetik el gyorsan a halottakat. Másrészt, ha valaki elveszít egy hozzátartozót, minél előbb le kell zárni a fájdalmas eseményt.

Temetésen nincsen lezárt koporsó. A halott teljes fehér ruházatban van, ami azt jelképezi, hogy tisztán jött a világra és tisztán is búcsúzik. Minden zsidó halott – feje alatt egy kis sivatagi homokkal – Izrael földjén nyugszik. A szemekre és a szájra cserépdarab kerül, hogy a szemeket védje a fenti nagy fényességtől. Az ujjak közé illesztett faágacska jelképesen segít a feltámadásban.

A temetést követő gyászhét alatt gyertyagyújtással emlékeznek az elhunytra. Legalább egy órát kell a földön ülve, kényelmetlen körülmények között tölteni, amikor csak az elhunyttal lehet foglalkozni. Egy hónapig nem lehet zavarni a halottat a temetőben. Tartózkodni kell a vidám dolgoktól. A következő tizenegy hónap a gyászév.

A zsidó ember életének minden eseménye kapcsolódik a közösséghez. Tíz zsidó ember vallási közössége a minjan. Nyilvános istentiszteletet csak a minjan jelenlétében lehet tartani.

 

A továbbiakban Verő Tamás főrabbi a zsidó ember hétköznapjainak szokásait ismertette. Bemutatta a rituális kellékeket is, melyek a vallásos érzés megerősítésére szolgálnak. A vallásos zsidó ember szó szerint betartja az előírást: „Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon! Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket,… Írd fel házad ajtófélfájára és a kapudra…”, írja a Második Törvénykönyv 11. fejezete.

Törvény írja elő, hogy a zsidók a ruhájuk szélén rojtokat viseljenek (cicesz), amik a Tóra 613 parancsolatára emlékeztetnek. Ima alatt a fejre borítva köpenyként vagy nyakba vetve viselik (tálit v. tálesz). Napközben a ruha alatt külön ruhadarabot hordanak,  aminek a sarkain viselik ezeket a rojtokat. 

Az imaszíj, a tfilin anyaga, formája, színe csak előírásos lehet. Az egyik imaszíjat (tfilin sel ros) a homlokukra erősítik a férfiak az áhitat óráiban. A szíjakkal felerősíthető tok négy rekeszében egy-egy pergamen van elhelyezve a mózesi törvényből vett idézetekkel. A négyes szám a fejen lévő négy érzékszervre utal. A másik dobozkát a bal karra, és kézre tekert szíjakkal  erősítik fel, hogy a doboz az imádkozó szíve felé nézzen.
Az ajtófélfára rögzített mezúza, melyben pergamentekercsre írott ima van, szintén a kapcsolattartást segíti az Örökkévalóval.


(A bal oldali képen Bauer József hitközségi elnök és családjának egy része a hallgatóság körében) 

Rituális szokás a kézmosás különböző alkalmakkor, élethelyzetekben, áldásmondás közben. A vallásos zsidó áldást, brachát mond minden fontos dologra. A zsidó férfi, amikor reggel felkel, leönti egy edényből vízzel a kezét háromszor, felváltva és áldást mond, hogy az Örökkévaló segített az álom után újraindítani a napját.

Végül bemutatásra került a sófár, a zsinagógák egyetlen "fúvós hangszere". A kürt kosszarvból készül a Talmud előírásai szerint. A zsidó vallás kezdete óta a sófár dallamos, megrázó hangja hívta Isten népét a nagy ünnepekre.

A hatágú, tizenkét oldalú Dávid-csillag kialakulásának az lehet a magyarázata, hogy a kezdetekben a frigyládát 12 törzs vette körül.

Verő Tamás főrabbi előadásában röviden érintette a teremtés témáját is. Miért teremtette az Örökkévaló az első emberpárt az Édenkertbe? Miért tett oda pont olyan fát? Mert megadta a szabad választásra való esélyt…

A mai zsidó életről is hallhattunk néhány adatot. Kb. százezer zsidó él Magyarországon. Jelenleg tízezer ülőhely van a zsinagógákban. Évente három alkalommal, nagy ünnepeken telnek meg a zsinagógák. Bölcsödétől az egyetemig, mindenféle oktatási intézménnyel rendelkezik a magyarországi zsidóság. Három bölcsödét, három iskolát és egy rabbiképző egyetemet működtetnek. A zsidó közélet főleg Budapesten aktív.

Szombat, a teremtés lezárulásának napja, a zsidók ünnepnapja. Minden esemény az előestén kezdődik és az ünnep estjéig tart. A zsinagóga közössége már pénteken zsoltárok mondásával várja a szombatot. Úgy fogadják a szombatot, mint egy királynőt, vagy egy herceget. A hetedik zsoltárnál megfordulnak, az eddig hátul álló szegények kerülnek az első helyre. A pihenőnapon legalább egyszer ők is előre, méltó pozícióba kerülnek.

A főrabbi a zsidó vallás lényegét a nagyhírű Hillél-t idézve így foglalta össze: amit nem akarsz magadnak, ne tedd másnak.

 

(A jobb oldali képen: Verő Tamás főrabbi, Bauer József hitközségi elnök, Stella Leontin kanonok, Majdán Béla várostörténész az előadás után)

Stella Leontin kanonok, plébános megköszönte Verő Tamás főrabbinak, hogy tanúságot tett mélységesen elköteleződve az Örökkévalóhoz tartozásáról, majd így folytatta:

A városban, de országosan is jelentős eseménynek voltunk részesei. Felejthetetlen estét kaptunk. Szívünk tágult, tudásunk bővült, oly közérthetően mondta el a főrabbi úr a hittitkokat. Egy a sorsunk, egy a szenvedésünk. Egy a hitünk Istenben, egy az Ószövetségünk és a Tízparancsolatunk. Hisszük, hogy van feltámadás. A nem lényeges kérdésekre II. János Pál pápával mondhatom: zsidó testvéreink - idős testvéreink. Arra kell törekednünk, hogy egységben a világ boldogabb legyen. Jártunk a Szentföldön, feltettük a sábeszdeklit. A siratófalba elhelyetett cédulámra azt írtam, hogy békesség és szeretet legyen a világon. Egy jó családban is adnak egymásnak sebeket az emberek, de a megbocsátás, a szeretet mindent legyőz. A tanúságtétel hitünket, barátságunkat, együttlevésünket erősítette. Kívánok magam és a hallgatóság nevében jó egészséget, hogy ilyen lelkesen, tiszta szemmel, tiszta szívvel tudjon továbbra is tanúságot adni sugárzó hitéről.

Az Örökkévaló áldja meg mindkét kezével!

Madách Imre Mózes című drámájához készült illusztrációinak albumát Réti Zoltán Balassagyarmaton élő festőművész a főrabbi úrnak ajándékozta. A kötetről bővebben a www.balassagyarmat.eu honlap Könyvajánlójában.

Közreadta: Nagy Angela

 

Az eseményről továbbá Szabó Andrea a Nógrádban megjelent cikkében is olvashat:

Mózesi örökség zsidó szemmel (pdf, 686 Kb)